|
Témaindító hozzászólás
|
2009.12.01. 19:42 - |
 A kis patak itt is átfolyik, és elég sok füvet találhatsz, de nem hasonlítható a tisztáshoz, bár idejutni sokkal biztonságosabb. Sok ló választja ezt a helyet táplálkozásra.
|
[29-10] [9-1]
*Felpillantottam a kavicsról a kanca szemébe, majd megpróbálkoztam egy féloldalas vigyorral.*
- Azt hiszem, ez egy jó ötlet. Mondjuk, a hideg engem nem igazán zavar, de nem sok kedvem van megint összefutni bármelyikőjükkel is... - *Csaptam hátra az egyik fülemet.* - Legalábbis most nem.
*Először meglepődtem, hogy Flor az erdőbe indul, de hamar felismertem a patakhoz vezető ösvényt, így nem szóltam bele a döntésébe.*
//Folyt.: A pataknál//
|
*Csöndben maradtam és mélyet szippantottam az északai levegőből. Sok volt mára, mert ma kb kétszer támadtak meg eddig. Oldalbacsapott a hideg szél és kirázott a hideg.*-Részemről menjünk innen... mingyárt megfagyok...-*ráztam meg magam és elindultam ügetésben ez erdő belseje felé. Ott minden bizonnyal melegebb van.*
//Folyt. köv. A pataknál//
|
*Lehajtottam a fejem, és a szempilláim alól bámultam fel Flor-ra miközben beszélt. Mikor elhallgatott, mély levegőt vettem, és ismét kihúztam magam. Semmi szükség nincs arra, hogy tovább játszam az összetört utazót. Az nem én vagyok. Legalábbis lepleznem kéne.*
- Nem, te bocsáss meg. Én beszélek baromságokat. Nem akarom rád sózni magamat. - *Biccentettem meg kicsit a fejemet.* - Túl fogom élni. - *Ismételtem meg magam, majd szórakozottan egy kavicsot kezdtem pörgetni a pataélemmel.*
|
*Végighallgattam Cole-t és közben a földet bámultam. Amikor befejezte ránéztem.*-Nézd én nem ismerlek tulzottan... De tudom hogy sikerülni fog... Ezt nem csak azért mondom hogy jobb kedved legyen. Tényleg igy gondolom. A fájdalom és a düh sokmindenre képessé tesz... -*hagytam félbe mert rájöttem hogy csak fecsegek. Mindig ezt csinálom, és mindig probálom visszafogni magam. Körülnéztem. Tiszta volt minden. Sehol egy ködfolt, ami nagyon megnyugtatott. Még az ég is tiszta volt, viszont jeges szelek fujtak északi irányból.*-Neharagudj összevisza beszélek...-*mondtam halkan és összehúztam magam.*
|
* Fel-alá járkáltam tehetetlen dühömben, és vissza kellett fognom magam, hogy ne vágjam Flor képébe, hogy ugyanerre gondolok énis, és semmi szükség arra, hogy hangosan kimondja. Helyette egy szánalmas kis mosolyt préseltem ki magamból.*
- Igyekezni fogok. - *Válaszoltam kurtán.
Ágakat törtem le egy közeli fáról, és darabokra tépdestem, de ez sem segített. Olyan közel voltam! Hogy is lehettem olyan ostoba, hogy azt hittem, simán fog menni? Igen, ez a fő kérdés. Könnyebbre számítottam. De pofára estem. Leégtem.
És ez megőrjített. Megfogadtam, hogy nem fogok hibázni. Saját magamért. A húgomért, és a többiekért. Akkor meg miért teszem újra meg újra?*
- Nézd, Flor, én ebbe fogok beleőrülni! - *Kezdtem, mielőtt még végiggondoltam volna, mit is csinálok.* - Miért nem siekrülhet már végre valami? Miért nem egyszerű az egész? Miért pont én? Álmokat kergetek, és talán sosem érem el őket. De nincs más választásom. Más nem maradt.
* Ekkor eszméltem fel, és inkább befogtam a számat. Kiönteni másoknak a lelkemet, ez nem az én stílusom. De Flor... Ő meghallgat, és még nem hagyott itt. De semmi kedvem nem volt tovább feszíteni a húrt. Ha megun, elmegy, és bolyonghatok megint egyedül. Céllal, mégis céltalanul. Belefáradtam már.*
|
*Éreztem hogy Cole nagyon dühös. Nem volt nehéz kiszurni. Aztán egy hang szólalt meg hangosan amire összerezzentem.*-Figyelj.. Nézhetjük optimistán is a dolgot... Ha fenyegetőzik akkor vetélytársnak tart, azaz tart attól hogy végleg megakadályozod a vérengzést... Lehet hogy badarságot beszélek, de ahoz hogy sikerüljön gyorsnak és profinak kell lenned... Ha rajta akarsz ugy ütni amikor nem számit rá... Nemtudom hogy az "energiapajzs" hogy működik de az biztos hogyha nem figyel oda a pajzs gyenge...-*biztattam kicsit halkan és hátrébbléptem.*
|
* Csukott szemmel elszámoltam magamban tízig, és győzködtem magam, hogy Flor nem tehet semmiről. Gyilkolhatnékom volt, de legfőbbképpen magamra voltam dühös. Elszalasztani egy ilyen lehetőséget!
Felmorrantam, és felpattantak a szemeim. Egyenesen a kanca orrlyukaiba bámultam. Arrébb tessékeltem az erőmmel, majd szerencsétlenül talpra kecmeregtem. Pár pillanatig csak csendben bámultam a kancára, hogy nehogy olyat mondjak, amivel megbántom.*
- Túl fogom élni... - *Néztem mélyen a szemébe végülis, majd mély levegőt vettem.* - Nem félelmetes. Idegölő. Dühítő. Aljas. - *Köptem gúnyosan a szavakat.* - Csak menekül, és ha bajban van, tisztességtelen trükkökkel lóg el megint...
*Folytattam is volna, de hirtelen egy hang zendült fel, és úgy hangzott, mitha minden iránybó jött volna: 'Ez figyelmeztetés volt! Ne keresd a bajd, különben kénytelen leszek megszegni a szavamat!' . Fogalmam sem volt, mit jelenthet, de már fogalmaztam is egy hatásos visszavágást, de nemigazán jött össze. Helyette csak az erdő felé köptem. Ez nálam afféle érzelemkifejezés volt, amit szívesen használtam, ha épp nem jött más.*
|
-Tejóég, Cole! Cole jól vagy?-*bámultam az arcába. Lassan nyitogatta a szemét és gyorsan lélegzett.*-Már elment a barátunk... Hihetetlen milyen ereje van... Félelmetes...-*néztem abba az irányba amerre eltünni láttam, majd ujra Colera néztem.*-Jobban vagy?-*kérdezem ujra aggódó képpel. *-Megsérültél?-*kérdeztem.*
|
* A nyomás hirtelen csökkent, és sikerült egy lenülettel felállnom és előre pattannom, de hamarosan újra a földön találtam magam. Szitkozódva csikorgattam a fogamat.*
- Úgyis el foglak kapni! Egyszer megleplek, és kicsinállak! - *Kiabáltam felé remegő hangon, de látszólag nem nagyon izgatta magát miatta. Mintha ismét nevetni hallottam volna. Ezzel még jobban felhúzott, és kétszeres erővel próbálkoztam, de még mindig nem mentem vele semmire.
Aztán a szorítás megint erősödött, és én ismét nem kaptam levegőt. Már csillagok táncoltak a szemem előtt, és még mindig nem engedett. Kezdtem megijedni, és átvillant a fejemen, hogy végezni akar velem, de addigra már a gondolataim is öösszekuszálódtak. Elkezdett sötétülni a kép, és mikor már azt hittem, hogy tényleg így fogom végezni, egyszerűen elengedett.
A következő dolog, amire tisztán emlékeztem, hogy Flor szólongat a nevemen, és kapkodom a levegőt, mint egy őrült.*
|
*Cole után néztem miközben a lények visszaszoritásával foglalkoztam. A mén egy furcsa alak felé indult aki adottságát használva könyörtelenül földhöz nyomta. Koncentráltam, és tudtam hogy ez a valami egy élőlény.*~ De ha megprobálok tenni valamit esetleg annyira legyengülök hogy ezek a dögök egy pillanat alatt szétkapnak. Mársészt nembiztos hogy Cole szerette volna hogy segitsek neki. Lehet hogy a saját csatáját akarja megvivni. Egyedül.~*Ezen vivódtam miközben néha földhöz vágtam egy egy kis dögöt. Az erőmet nem használtam. Vagyis nem igazán. Egy ilyen kicsi lény nem jelent tul sok gondot, de ha ez az élőlény tényleg ló még a komolyabb megsebzése is óriási erőfeszitést jelentene... Végül úgy döntöttem hogy megpróbálom. Hiszen ha idézni akarom magam "ezen a szigeten nincsen miért élni". Hát ha addig élek is megprobálok mindent. Remegő lábakkal lépkedtem a sürübb köd felé amerre Cole indult. Próbáltam észrevétlenül maradni. Messziről az árnyra néztem és az összes erőmet összeszedve az agyát támadtam meg. Ha fáj a feje nem tudja használni igazán az erejét. Éreztem hogy egyre fogy az erőm. Kissebb terpeszt vettem fel hogy ne essek majd később össze.*
|
- Lehetséges, de én jobban érzem magam tőle. - *Válaszoltam egy szerencsételn kis vigyorral, majd az erőm segítségével előre nyúltam, és megnyomorítottam pár lényt. Elég sokan jöttek, többen mint szoktak, de egyenlőre nem tudott zavarni a dolog.
És akkor megláttam. A szokásos, elmosódott alakot a ködben. Flor-t egy pillanat alatt elfelejettem. A lényeket is. Végre itt volt, elérhető közelségben, és épp senki más nem volt közel ahhoz, hogy kicsináljon, így teljesen rá tudtam fodítani a figyelmem. Most elkapom! Itt az alkalom! Erre várok évek óta!
Afféle kellemes borzongás futott végig rajtam, majd gondolkodás nélkül sarkon fordultam, megindultam felé, és nekiugrottam.
Nekiugrottam volna... Valahol félúton összecsuklottam, és valami olyan erővel szorított a földhöz, hogy mozdulni sem tudtam. Pár pillanatig küzdöttem ellene, majd miután feleszméltem, az erőmmel próbálkoztam, de semmit sem hatott. Tehetetlenségemben a fogamat csikorgattam. Két főbb fegyveremtől megfosztottak, de még maradt egy harmadik.*
- Gyáva! - *Kiáltottam felé teli torokból.* - Gyáva vagy! A ködbe bújsz, és tisztességtelenül játszol! Gyá...
*Belémakadt a szó. Olyan erővel szorított le,hogy minden levegő kipréselődött a tüdőmből. Miután engedett, kerek szemekkel kapkodtam levegő után, és ismét szabadulni próbáltam.*
|
- De ezen az átkozott szigeten nincsen miért élni...-*kullogtam Cole után. Kisvártatva kiértünk a nyilt terepre, sarkon fodultam és a ködöt pásztáztam a szememmel.*-És mi értelme ha megkeresed és megölöd őket? Nem jutsz közelebb a célodhoz... Csak a bosszuszomjad oltod...-*mondtam és nekiugrottam egy felém induló kis dögnek.*
|
- Én álltalában magam keresem a bajt. Kénytelen vagyok. Addig nem halhatok meg, amíg meg nem tudom mi folyik itt. - *Pillantottam gyorsan a kancára.* - Ez a végzetem, azt hiszem. Én találtam értelmet az életemnek. Anélkül nem éri meg semmi.
* Újabb levelek csörrentek meg a fák között.*
- A francba! Többen is jönnek... - *Morogtam, majd egy pillanat alatt gyakorlatilag kettétéptem a lényt, és visszadogtam az avarba. Sarkon fordultam, és inkább kiálltam a nyílt terepre. Ott több esélyem van. Intettem Flor-nak, hogy tegyen úgy, mint én.*
|
*Megijedtem de sikitás helyett csak nyikkantam egyet, és kinosan elvigyorodtam.*-Igazán aranyos nem gondolod?-*mosolyogtam Colera majd a dögöt kinoztam a gondolataimmal.*-Túl sok mindentől félünk... Én lazitok de odafigyelek. Tudom jobb félni mint megijedni de... Ugyis meg kell halnunk egyszer...-*mondtam halkan még mindig az ujdonsült barátunkat sanyargatva.*
|
- És egy kicsit sincs halálfélelmed? - *Kérdeztem tőle a fél szemöldökömet felhúzva.* - Pedig az igazán egészséges, hidd el.
*Az erőmmel előre tapogatóztam, majd grabanon ragadtam az újabb kis dögöt, és hirtelen előrántottam, egyenesen bele Flor képébe.*
- Főleg ezek miatt. - *Közöltem vele vigyorogva, és fellógattam a csúf, visító lényt a levegőbe. Vergődött, de esélye se volt a szabadulásra.* - Csak hogy megnézhesd közelebbről.
|
*Amikor Cole beleegyezett szélesen elvigyorodtam. A szemem nagyon lassan szokott hozzá a sötétséghez,és amikor hozzászokott akkor is csak fákat láttam meg más növényeket. Hirtelen mozgást hallottam oldalról de aztán semmi. Néhány perc mulva meguntam a lopakodást a suttogást ugysem volt ott semmi ijesztő.*-Nincs itt semmi...-*mondtam éskihúztam magam.*-Fák... Más növények sötét...-*kezdtem sorolni amiket eddig láttunk. Hirtelen feltünt hogy köd van a sötét miatt ez sem látszott de köd volt. Szemmel láthatóan mezgmozdult velünk szemben valami.*-Jah és ő.-*mondtam higgadtan Colera nézve.*
|
* Valami biccentésfélével próbáltam kifejezni, hogy semmi gond, de elég vérszegényre sikerült. Újra végiggondoltam mindent, és változatlanul biztos voltam benne, hogy még tufok tenni valamit. És csak ez tartott életben.
Mikor valami neszelt, már reflexből is megpördültem, és az erőm segítségével a fák között pásztáztam, de nem találtam semmit. Mikor Flor kimondta a két varázsszót, még az ütő is megállt bennem, és szájtátva bámultam rá.*
- Megkérdezhetném, hogy hogy lehet az, hogy még mindig életben vagy? Ilyen filozófiával csodálom hogy eddig nem végezted karóra tűzve. - *Megforgattam a szemeim, de mosoly bujkált a szám szélén.* - Nézzük meg, de ha megöl, ne mondd, hogy nem szóltam.
|
-Sajnálom neharagudj...-*néztem ujra a földet magam elött.*-Csak probáltam beszélgetni valamiről. Ha tudom hogy ez történt...-fejeztem be a félúton, de nem is kivántam folytatni igy is nyilvánvaló hogy mit akartam mondani. Lassan ujra elindultam. Sötét volt hideg volt én meg nagyon fáztam. Egy ág reccsent az erdőben tőlünk nem messze. Megálltam és a hang irányába bámultam de az erdő tökéletes sötétségbe borult. Kiváncsian elindultam a hang általam vélt irányába.*-Nézzük meg!-*suttogtam halkan.*
|
* Szóval ami késik, nem múlik. Flor újra nekiállt kérdezősködni, és felszakította a legmélyebb sebet. Megtorpantam, és izzó tekintettel bámultam rá.*
- Elvitték őket. Először az apámat, majd később az anyámat is. Csak a húgom maradt nekem. Még olyan fiatal volt! Még annyi mindent megtehetett volna. De nem ezen az átkozott szigeten! Egy fél órára hagytam magára, és soha többé nem láttam. Tudom, tudom hogy még visszahozhatom. Szóval nem hagyhatom abba. Addig kutatok, amíg meg nem találom azt az alakot. És ha megtalálom, nos, az nem lesz kellemes élmény számára. - *Ekkor kaptam észbe, és elhallgattam. Dühös voltam magamra. Kitálaltam egy idegennek.* - Bocsáss meg, hogy végig kellett hallgatnod. - *Próbáltam magamból kicsikarni egy vigyort.* - Nyugi, nem fogom magam a válladon kisírni.
|
-Hát igen... De nem csak gyógyítani tudok. Elvenni is tudok dolgokat...-*mosolyogtam vissza Colera.*-És ezzel töltöd a napjaidat? Üldözöd őket?-*kérdeztem Colera nézve majd ujra az utra szegeztem a tekintetem. Elgondolkoztam és rájöttem hogy tényleg jó hogy Cole erre járt. Annak ellenére hogy ez egy sziget nem ismerek senkit. Az édesanyám eltünt évekkel ezelött én meg soha nem mentem oda senkihez hogy barátkozzak. Igy senki nem hallotta volna meg hogy kiabálok.*-És miujság a családoddal?-*kérdeztem könnyed hangon.*
|
[29-10] [9-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
