Témaindító hozzászólás
|
2009.12.01. 21:56 - |
A hegységben nagyon gyorsan el lehet tévedni. Az egyik kitapopsott ösvény olyan mint a másik, sok csúcs hasonlít egymáshoz. ha nem tudod mit csinálsz, inkább ne indulj erre. Ha itt elkeveredsz, hónapokba elhet, mire kijutsz. |
[12-1]
~Azért elég illedelmes,köszön,de nem mutatkozik be~*gondoltam,és megvolt a véleményem.*-Hogy hívnak?-*léptem a kancához,hogy végre megtudjam a nevét.*~Azért remélem normális,bár...~*de nem folytattam.Úgy éreztem,elkéne mennem.De egy kicsit még maradok,majd meglátjuk.*~Mondjuk semmi bántót,vagy sértőt nem mondtam,az meg hogy idejöttem,azért van,hogy barátokat szerezzek.~*Egy könycsepp gördült végig az arcomon,de letöröltem,azzal,hogy fejemet a lábamhoz dörzsöltem,és már semmi sem látszott.*~Remélem a többiek kedvesebbek.~*gondoltam*~Meg se kérezem,menjek-e a hegyre.Azzal is csak zavarnám.Legalábbis most mintha idegesítené,hogy itt vagyok.~*gondoltam,és egy kicsit legelni kezdtem.*
|
Szia Dakota - mondtam. - Vivanna nem megyünk a hegyre? - mondtam. Elindultam felfelé. "Oh egyész ménesgyülés lesz nem? Mér jön mindenki ide?
|
*Mikor ideértem,3 kancát pillantottam meg.*~Jól indul ez a nap,legalább szerzek barátokat~*gondoltam,és annyira boldog lettem ettől,hogy a nap máris kisütött.*~Jobb ez így,a köd nem tetszett.~*Odaügettem a kancákhoz*-Sziasztok,Dakota vagyok!-*mutatkoztam be.Első pillantásra szinpatikusnak tűntek,és én aztán könnyen eldöntöm,ki normális,és ki nem.*
|
*Nem értettem,hogy Vivanna mire mondja azt,hogy sajnálja. Ekkor hirtelen eszembe jutott.*-Már rég volt.Azóta a másik ló halott.-*mondtam*-Már valamennyire túltettem magam rajta.-*mondtam.*-Te látnok vagy?-*kérdeztem mosolyogva*-Az nem lehet jó. Anyám is látnok volt,állandóan fájt a feje.-*mondtam nevetve*-Rendben,menjünk.-*mondtam,majd Vivanna után ügettem*
|
*Összerezzentem, ahogy egy újabb lény repült felém, és már kész is voltam arra, hogy fizessek a hibámért, amikor megjelent a harmadik kanca is. Szélesen mosolyogtam rá.*
- Vivanna. - *Viszonoztam a bemutatkozást.* - Azt hiszem, tartozom egy köszönettel.
*Szavaim megerősítéseképpen barátságosan vállba böktem.
Nem kellett volna.
Két mént láttam harcolni, és az egyikőjük halálos sebet szenvedett. Tudtam, hogy nem az, amelyiknek kellett volna. Láttam a kegyetlenséget a győztes szemében. Egy kanca könnyes szemekkel menekült az erdőbe.
Tyra volt az. Mikor ismét visszatértem a jelenbe, nem tudtam leplezni a bűntudatomat, hogy mindezt megtudtam, és az együttérzésemet sem.*
- Sajnálom... - *Néztem mélyen a szemeibe, majd gyorsan megfordultam, mielőtt az első könnycseppem kiszabadult volna.*
- Gyertek, én kitalálok innen... - *Még mindig háttal álltam nekik, és előre siettem.*
|
Láttam az új kancád. szépnek szép volt és örültem hogy megmentett.
- Szia Vivanna, Boneta vagyok - Szia Trya! Köszi hoyg segítettél - mondtam és kerestem a kiutat. - Valahogy ki kell jutni innen - mondtam aggódva. - Gyertek!
|
*Kissé unatkoztam. Ekkor megláttam két kancát,rögtön odavágtattam hozzájuk.*-Ugye jól vagytok?-*kérdeztem,de a választ nem vártam meg,mivel a bokorból előugrott egy lény,egyenesen a sárga kanca felé.Ekkor dühösen rápillantottam,és jó messzire repült.Sikerült megölnöm.*-Hát igen. A telekinézis jó.-*mondtam mosolyogva.*-Egyébként Tyra vagyok.-*mutatkoztam be.*-Ti kik vagytok?-*kérdeztem*
|
* Megkönnyebbülten terelgettem be egy nagyobb szikla mögé, majd magam is mellé húzódtam. Aggódva bámultam rá, amikor elájult, de így legalább csöndben maradt.
Pár másodperccel azután, hogy elhelyezkedtünk, egy apró, rút lény ugrott oda, ahol a kanca még az előbb feküdt. Csalódottan, zavarodottan bámult körbe, majd egy horkantással feladta, és eltűnt. Vele együtt a köd is elszállt. Megkönnyebbülten eresztettem ki a levegőt a tüdőmből, főleg, hogy még a kanca is felkelt.*
- Jól vagy? A nevem Vivanna. - *Mutatkoztam be gyorsan, már csak megszokásképpen is.* - De van akik egyszerűen csak Látnoknak hívnak. Ahogy tetszik.
|
Ránézetm a kancára. Ismerős volt de nem tudom honnan. Utánamentem ahogy kérte. Akartam, készültem szétrepeszteni alatta a földet. De nem. Szédelegtem nem tudtam hogy vagyok. Később visszatértem az eszméletemhez.
|
*Gyors léptekkel, a ködtől szinte vakon haladtam, és reménykedtem, hogy még időben érkezem. Dolgom volt. Valakinek segítségre volt szüksége.
Fogalmam sincs, ki lehet, de látomásom volt róla. Veszélyben van. Egyedül én segíthetek. Tudtam hová kell mennem. Egyszerűen csak tudtam.
Vágtában érkeztem, és kis híján keresztülestem a földön fekvő kancán. Egy másodperc alatt felismertem, és megkönnyebbült sóhaj szakadt fel belőlem.*
- Állj fel! Kövess, kérlek! - *Hadartam, és párszor finoman oldalba böktem.* - Mindent el fogok magyarázni, de most nincs rá időnk. Kérlek, bízzál bennem!
|
Ideértem kerestem valakit. Nem láttam senkit mert köd volt. Akartam volna használni az erőmet de nem lehetett. A köd összezavart és ide-oda koslattam a ködbenem
- Huh de nagy a köd - mondtam szédülten. Lefeküdtem és vártam. Vártam a csodára hátha jön valaki.
|
A hegységben nagyon gyorsan el lehet tévedni. Az egyik kitapopsott ösvény olyan mint a másik, sok csúcs hasonlít egymáshoz. ha nem tudod mit csinálsz, inkább ne indulj erre. Ha itt elkeveredsz, hónapokba elhet, mire kijutsz. |
[12-1]
|